6. rész - A fondorlat

Sziasztok! Mielőtt belekezdenénk a történetbe, fontos dolgot kell közlenünk Veletek. A dugongos blogot már ketten írjuk, Somebody, valamint én, Green. :) Köszönjük a kommenteket, ne feledjétek el megtenni ezt ennél a résznél sem! ;) Na, nem húzom tovább az időt, folytassuk is DUGONG D. - ék izgalmas kalandját! ^^

,,Jó 5 perc után feleszméltek, és elindultak a NAGY ,,gyomrába"."

M. remegve siklott szorosan D. mögött, és imádkozott, hogy ép bőrrel megússzák ezt az egészet. Tulajdonképpen már beletörődött, hogy nincs értelme vitatkozni D. - vel, mert innen már nincs vissza út... Csak a szerencse lehet már mellettük.
- Hűha! - bugyborékolta D., amikor a szemük elé tárult a hatalmas hajóroncs belseje. Törött tükrök, repedezett fabútorok, miken színes élőlények telepedtek meg, sötét, üres ládák, hátborzongatóan rozsdás és öreg szerkezetei az egykori hajónak.
- I... Igen, hű... Ha... - kapta a szája elé uszonyát M. - Most már láttuk, nem mehetünk haza? - rángatta pánikolva barátját.
- Jaj, de gyáva vagy! - intette le D. szegény M. - met. - Ereszd el magad, és inkább élvezd a látványt! - úszkált.
- Inkább nem eresztem...! Nem akarod, hogy sárga legyen a víz! - remegett továbbra is a manátusz borjú.
- Gyere, ússzunk beljebb! - ragadta meg cimborája uszonyát D., és ugyan kicsit bizonytalanul, de beúsztak a nagy sötétbe.
- D., nem látok semmit! - suttogta M.
- Én se, nyugi! - próbált nyugodt maradni DUGONG D., de őszintén félt. Mi lesz, ha találkoznak a cápákkal? Mi lesz, ha... Elég D., nincs több rém - gondolat! Nem lehetsz nyuszi! Bátor vagy!
- De... D., én félek a sötétben... - szipogott M. Azt kívánta, hogy bárcsak otthon lennének, vagy legalábbis kerüljenek ki innen.
- Odanézz, mi az? - úszott oda D. egy halványan pislákoló gyertyához - vagyis csak azt hitte, hogy gyertya. Mert csak egy újabb ósdi tükör volt.
- Féény! - sietett oda M. is, de közben nekiment egy üresen tátongó szekrénynek, és mérgesen dörzsölgette az orrát. De mégis örült a fénynek.
- Éljen, most már biztonságban vagyunk! Megmenekültünk, D.! - ujjongott.
- Vagy mégsem - csóválta a fejét DUGONG D. Ugyanis a tükörben öt cápaalak is kirajzolódott az apró fény körül, akik halkan beszélgettek valamiről. M. az ájulás szélén állt, sikoltani akart, de D. befogta a száját.

- Pszt! Miről beszélnek! Te hallod? - úszott egy dolgozóasztal mögé, s onnan közelebbről hallgatta a cápákat. M. is követte, ugyan kétszer is halálra rémült egy búvárfelszereléstől és egy széktől, de végül sikeresen odakuporodott D. mellé.
- És ha elvonjuk az őrök figyelmét, könnyen be tudunk jutni a kincstárba - hallották a suttogó, szinte morgást.
- Ezek ki akarják rabolni a kincstárat - lökte meg D. M. - et, aki ettől még sokkosabb állapotba került.
- És mi lesz a Rozmár királlyal? - kérdezte egy vézna.
- Ch, az már annyira öreg, hogy azt sem venné észre, ha kihalásznák! - ezen egy jót röhögtek. A cápák egy öreg asztal körül üldögéltek, körülöttük szerencsétlen halak csontvázai. D. észrevette, hogy M. mindjárt felrobban, ha nem mennem el innen, ezért fogta, és maga után húzta. Lelapulva evickéltek minél kijjebb a sötétségből, de MANÁTUSZ M. amiért nem látott, belebotlott egy porcelán vázába, ami nagy csörömpöléssel tört szét.
- Hallottátok? Mi volt ez? - hördült fel a vezér cápa, és a gyertyával a tengeri tehenekre világítottak. D. és M. fülüket, farkukat behúzva, összeszorított szemekkel érezték magukon a cápák szúrós tekintetét.

Ha kíváncsiak vagytok, mi lesz ennek a következménye, tartsatok velünk legközelebb is! Sok puszi:
Somebody & Green

Fontos közlemény

Sziasztok!Most egy hírrel jöttem.Van egy rendszeres olvasóm, akit ki szeretnék emelni!Ő pedig nem más, mint:

GREEN :)

Ő az, aki eddig mindig kommentelt!Köszönöm neki!Ha ti is ilyen szorgalmasak lesztek, akkor ti is bekerülhettek a rendszeres olvasók közé.Elég ha 4 komit írtok és máris rendszeres olvasók lesztek számomra.De nekem az is elég, ha lájkoltok.A lényeg, hogy lássam, hogy folyamatosan nyomon követitek blogom sorsát!

Szeretlek titeket!Forever love! :) <3

Somebody xxx

5.Rész:A NAGY

Sziasztok!Tudom sokáig nem írtam, ne haragudjatok!Más blogot is írok, és a suli is elkezdődött.De azért majd próbálom tartani az ütemet. :) Jó olvasást.

15.Rész:A NAGY

DUGONG D. izgatottan ébredt.Vajon hogy néz ki a NAGY? Vajon mekkora? Vajon milyen messze van?Vajon van-e közelben friss tengerifű?

Minden gondolata a NAGY körül forgott.Ezt szülei is észrevették, mikor D. nagy táncolás közepette adott reggeli puszit nekik.

-D., ma még nem kell menned suliba.-mondta édesanyja.-Felfedezheted lakóhelyünk sok érdekes részét.

D. ennek nagyon örült, akkor legalább lesz elég ideje a tervhez.

-Anyádnak igaza van.Sok szép hely van a környékünkön.Például a Nagy Korall kiállítás és a Királyi rezidencia.-sorolta lelkesen édesapja a látnivalókat.

Hát persze apu, majd pont ezeket fogom megnézni, mikor vannak errefelé sokkal érdekesebb dolgok.Például a NAGY.-gondolta magában D. mosolyogva.

-Köszönöm, hogy elengedtek.Akkor most indulok is.-mondta és kiúszott a "házból"

 Az Új sulija felé vette az irányt, hogy megkeresse M.-t.

-Hahó, MANÁTUSZ M., barátom, én vagyok az DUGONG D.

M. lassan kidugta a fejét egyik társa háta mögül, de azonnal vissza is húzta.Nem akart D.-vel találkozni, aki magával akarta őt vinni a NAGY-hoz.Bár szégyellte, de ő egy elégé ijedős típus volt.De egy pillanatra arra gondolt, hogy milyen menők lennének D.-vel, hogyha ők lennének az elsők aki....

Nem, ő félt.Na jó, talán egy próbát megér.Nem lehet az olyan félelmetes.-gondolta magában, majd félénken odaúszott D.-hez, aki látszólag egyáltalán nem félt.

-Szia M.Készen állsz a nagy kalandra.

-Hát,igen,fogjuk rá.-D, egy kemény pillantást vetett rá.-Persze, indulhatunk.-váltott át M. pozitív gondolkodásba.

Elindultak és Dél felé vették az irányt, amerre a NAGY volt.Sok élőlény jött velük szembe az úton, de minél közelebb értek a NAGY-hoz, egyre kevesebben lettek.

Egy idő után a víz kezdett sötétebb és hűvösebb lenni.Ekkor M. megingott.:

-Nem kéne visszafordulnunk D.?-kérdezte reszketve.

-Nem!-mondta D. határozottan.Azt akarta, hogy ő is menő legyen.Bár egy kicsit ő is félt, makacssága győzött.Mentek tovább.

Egyszer csak messziről látták valaminek a halvány körvonalát.

Ez lesz az.-gondolta D. és érezte, hogy egész testét bizsergés járja át.

Jaj, itt vagyunk.Most úgy visszafordulnék, csak félek, hogy eltévedek.-ezt természetesen M. gondolta, aki most még jobban félt, mint eddig valaha.De tudta, hogy lesz ez még rosszabb is.Ha beérnek, vagy ha találkoznak egy cápával.Brrr...-Borzongott meg.

Eközben egyre közelebb voltak a céljukhoz.Egyszer csak az eddig homályos kép kitisztult.          Odaértek.Ott álltak közvetlenül a NAGY előtt.

 Íme, ez a híres nevezetes NAGY :)

Leesett az álluk a csodálkozástól és úgy lebegtek ott, mint akiknek földbe gyökerezett a lábuk.Jó 5 perc után végre feleszméltek, és elindultak a NAGY "gyomrába".....

Hogy mi történt odabenn?Megtudhatjátok, ha továbbra is követitek a történetet.Jó sulit mindenkinek. :)

Puszi:Somebody :)

 

 

FIGYELEM!!!!!!!

A suli kezdetével :( biztos kevesebbet és kevesebbszer tudok majd írni!!!
Sajnálom, de megpróbálom majd tartani az ütemet, valahogy ;)

Megértéseteket nagyon szépen  KÖSZÖNÖM!!!!

Puszi:Somebody :)

4.Rész:Ismerkedés az új környezettel

4.Rész.Ismerkedés az új környezettel

Egy állatka volt a szobájában.Egy aranyos védtelen állatka.Egy...
Csikóhal :)

A lila arany csíkokkal díszített vendég kérdőn nézett D.-re.D. nagyon örült a meglepetésnek, de azért tartotta magát.Nem akarta, hogy szülei lássák, tetszik neki a hely.Leúszott a nappaliba és kimérten megköszönte az ajándékot:
-Nagyon szépen köszönöm a kis csikóhalat, aranyos.De ha most megbocsátotok, körbenéznék a környéken.
-Rendben kicsim,szerintem nézd meg az új sulidat, biztos tetszeni fog.-mondta mosolyogva édesanyja.
Persze tetszeni fog, mi?-durcáskodott magában D. és kavicsokat dobált az útra.Szülei útközben nagyjából elmondták,mi merre van, így nem volt nehéz megtalálnia új suliját.

Íme....

D., ahogy megpillantotta a halaktól hemzsegő színes koralltömbböt, nagyon megörült.
Milyen szép.-gondolta magában.Ahogy közelebb ment és ámélkodott, véletlenül beleütközött valakibe.
-Bocsánat-hebegte D.-nem akartam.-De miután észrevette, hogy egy hozzá hasonló Dugongszerű lénybe  botlott, magabiztosabb lett.
-Dugong D. vagyok.-mutatkozott be illedelmesen.
- Én pedig Manátusz M.-mondta kedvesen a másik.-Még sose láttalak errefelé.-mondta meglepve.
-Igen,most költöztünk ide.Gondoltam körbenézek.
-Voltál már a NAGY-nál?-kérdezte M.riadtan.
-Nem.-nézett rá furcsán D.-ez volt az első állomásom.De mi az a NAGY???
 M. halkabbra vette hangját:-A NAGY egy elhagyatott hajó, amely a közelben süllyedt el.A helyi "menők" odajárnak bandázni.De ők, cápák.-mondta ki a rettegett szót M.
D.-nek ez felkeltette az érdeklődését.
-Mesélj még róluk M.-kérlelte őt.
-Mindenki retteg tőlük.A vezérük Nagyfog.A legkegyetlenebb tengeri lény a környéken.
-Köszönöm M., hogy ezt elmondtad és örülök, hogy megismerhettelek.-mondta szórakozottan D.-Holnap megnézem a NAGY-ot.És megismerkedek Nagyfoggal és bandájával.-majd hazaindult-
M. arcán félelem tükröződött és utána kiáltott.
-Megőrültél???Elevenen felfalnak!!!És egyedül mész??Tudod, hogy ez milyen veszélyes??
-Nyugalom barátom,nem lesz semmi baj.-És nem egyedül megyek,te is jössz.-kacsintott rá újdonsült barátjára és hazaúszott.
A házba beérve szülei már boldogabbnak látták fiúkat.
-Anya,apa, ne haragudjatok, de tervet kell készítenem.-mondta mosolyogva.
A délután többi részébe a tervet készítette.Néha evett egy kis tengerifüvet, majd folytatta.
Este elégedetten bújt ágyba és gondolt a másnapi küldetésre.Bízott a sikerben....

Hogy milyen volt a terv és sikerült-e?Az a kövi részben kiderül.

Puszi:Somebody :)

UI:Új szereplő

  MANÁTUSZ M.

Tul:Félős,kedves,okos, DUGONG D. új és egyben legjobb barátja lett

3.Rész:Meglepetések sorozata

3.Rész:Meglepetések sorozata

-Mit szeretnél mondani?-kérdezte D., L.-re meresztve nagy kék szemét.
-Szóval, igazából, mindig nagyon jól érzem magam veled.D egy ideje,hú de nehéz ez,többet érzek irántad barátságnál.És most sem lett volna elég bátorságom elmondani, de így, hogy elmész, tudnod kell.-D. döbbenten nézett L.-re.Mondani is akart valamit, de L. megelőzte.-Menned kell, vár a nagy világ, de hidd el én sose foglak elfelejteni DUGONG D., te dugongok gyönygye.-monda.Rákacsintott és elúszott.
D. csak "állt" ott az óceán kellős közepén és azon gondolkodott, hogy még korán van és ő már azt is tudja, hogy költözni fog és el is vesztett egy barátot.
A zugukhoz érve bement és elkezdett pakolni.Sorra törtek elő az emlékei, ahogy a tárgyakért nyúlt.Ismét,a nap folyamán sokadszorra, végtelenül elkeseredett.
-Kicsim siess, nemsokára indulnunk kell.-figyelmeztette anyja.                                            -Rendben anyu.-mondta komoran és tovább szedelőzködött .
  

                ***

Az út elég hosszú volt,arra D. még sosem járt.Furcsa volt neki az új környezet.Más táj, más élőlények.Mikor megérkeztek a házhoz, D. csak állt és nézte.

-Na, kicsim, nem mész be?-kérdezte anyja lelkesen.
-De, megyek már.-válaszolt kedvtelenül.Belépett a tágas helyiségbe és elámult.Minden olyan szép volt, még berendezetlenül is.Rögtön beleszeretett, de ezt próbálta titkolni.Mikor belépett a sajátjának vélt szobába, és nagyon meglepődött.Ugyanis a szobájában volt egy.....

Hogy mit talált DUGONG D. az új szobájában, az a kövi részből kiderül.

Puszi:Somebody :)

2.Rész~Egy barát,vagy több?

2.:Rész:Egy barát, vagy több?

(Csak,hogy tudjátok,ha azt írom,hogy D.,az DUGONG D.,és,ha azt,hogy L.,akkor   az DUGONG L. :) )

DUGONG L. is észrevette őt és boldogan kezdett integetni neki.Két napja találkoztak utoljára és jó barátok révén nagyon hiányoztak egymásnak.Azonban, most valahogy nem volt kedve beszélgetni vele, mivel DUGONG L. eléggé "nyomulós" fajta volt és sokat is beszélt.De mivel már észrevette őt, nem volt menekvés.De miközben úszott felé, rájött, hogy tulajdonképpen jó is lenne elmondani valakinek a problémáját.
-Sziaaaa-köszönt mosolyogva L.
-Szia-már kevésbé lelkesen.
-Mi a baj D.?-kérdezte L. aggódva.
-Hát,ma tudtam meg, hogy elköltözünk.-közölte D.,mintha citromba harapott volna.
-De hát ez tök jó,lesz egy szép házatok a közelben,láttam az Eladó táblát, szép kis hely.-D. furcsán nézett L.-re.Örül, hogy elköltöznek,de furcsa és várjunk csak, milyen tábláról beszél és mi az, hogy a közelben?
-Miről beszélsz,elköltözünk messze innen.Már nem fogunk találkozni, vagy legalábbis ennyit biztos nem és...-nem tudta folytatni, újra kigördült egy könnycsepp, amit követett sok......
-L. nem mondott semmit, csak próbálta megnyugtatni D.-t és lassan tudatosult benne az a tény, hogyha D. elmegy, neki nem lesz barátja többé.Ő volt az egyetlen, aki megértette és kedvelte.L. különc volt, társai mindig furán néztek rá, jólesett neki, hogy van egy igaz "barátja", aki, bár több volt neki, mint barát, mégis nagyon fel tudott szabadulni mellette.Csendben ültek egymás mellett és, bár nem mondták ki,mindketten ugyanazt érezték.Mi lesz velük egymás nélkül.
Végül D. törte meg a csendet.
-Bocsi L., d mennem kell.Anyáékat csak úgy ott hagytam, reggeliznem és pakolnom kéne.
-Rendben, de várj,régóta elakartam mondani valamit......

Hogy,mit azt megtudjátok a kövi részben.

Sziasztok:Somebody :)