6. rész - A fondorlat

Sziasztok! Mielőtt belekezdenénk a történetbe, fontos dolgot kell közlenünk Veletek. A dugongos blogot már ketten írjuk, Somebody, valamint én, Green. :) Köszönjük a kommenteket, ne feledjétek el megtenni ezt ennél a résznél sem! ;) Na, nem húzom tovább az időt, folytassuk is DUGONG D. - ék izgalmas kalandját! ^^

,,Jó 5 perc után feleszméltek, és elindultak a NAGY ,,gyomrába"."

M. remegve siklott szorosan D. mögött, és imádkozott, hogy ép bőrrel megússzák ezt az egészet. Tulajdonképpen már beletörődött, hogy nincs értelme vitatkozni D. - vel, mert innen már nincs vissza út... Csak a szerencse lehet már mellettük.
- Hűha! - bugyborékolta D., amikor a szemük elé tárult a hatalmas hajóroncs belseje. Törött tükrök, repedezett fabútorok, miken színes élőlények telepedtek meg, sötét, üres ládák, hátborzongatóan rozsdás és öreg szerkezetei az egykori hajónak.
- I... Igen, hű... Ha... - kapta a szája elé uszonyát M. - Most már láttuk, nem mehetünk haza? - rángatta pánikolva barátját.
- Jaj, de gyáva vagy! - intette le D. szegény M. - met. - Ereszd el magad, és inkább élvezd a látványt! - úszkált.
- Inkább nem eresztem...! Nem akarod, hogy sárga legyen a víz! - remegett továbbra is a manátusz borjú.
- Gyere, ússzunk beljebb! - ragadta meg cimborája uszonyát D., és ugyan kicsit bizonytalanul, de beúsztak a nagy sötétbe.
- D., nem látok semmit! - suttogta M.
- Én se, nyugi! - próbált nyugodt maradni DUGONG D., de őszintén félt. Mi lesz, ha találkoznak a cápákkal? Mi lesz, ha... Elég D., nincs több rém - gondolat! Nem lehetsz nyuszi! Bátor vagy!
- De... D., én félek a sötétben... - szipogott M. Azt kívánta, hogy bárcsak otthon lennének, vagy legalábbis kerüljenek ki innen.
- Odanézz, mi az? - úszott oda D. egy halványan pislákoló gyertyához - vagyis csak azt hitte, hogy gyertya. Mert csak egy újabb ósdi tükör volt.
- Féény! - sietett oda M. is, de közben nekiment egy üresen tátongó szekrénynek, és mérgesen dörzsölgette az orrát. De mégis örült a fénynek.
- Éljen, most már biztonságban vagyunk! Megmenekültünk, D.! - ujjongott.
- Vagy mégsem - csóválta a fejét DUGONG D. Ugyanis a tükörben öt cápaalak is kirajzolódott az apró fény körül, akik halkan beszélgettek valamiről. M. az ájulás szélén állt, sikoltani akart, de D. befogta a száját.

- Pszt! Miről beszélnek! Te hallod? - úszott egy dolgozóasztal mögé, s onnan közelebbről hallgatta a cápákat. M. is követte, ugyan kétszer is halálra rémült egy búvárfelszereléstől és egy széktől, de végül sikeresen odakuporodott D. mellé.
- És ha elvonjuk az őrök figyelmét, könnyen be tudunk jutni a kincstárba - hallották a suttogó, szinte morgást.
- Ezek ki akarják rabolni a kincstárat - lökte meg D. M. - et, aki ettől még sokkosabb állapotba került.
- És mi lesz a Rozmár királlyal? - kérdezte egy vézna.
- Ch, az már annyira öreg, hogy azt sem venné észre, ha kihalásznák! - ezen egy jót röhögtek. A cápák egy öreg asztal körül üldögéltek, körülöttük szerencsétlen halak csontvázai. D. észrevette, hogy M. mindjárt felrobban, ha nem mennem el innen, ezért fogta, és maga után húzta. Lelapulva evickéltek minél kijjebb a sötétségből, de MANÁTUSZ M. amiért nem látott, belebotlott egy porcelán vázába, ami nagy csörömpöléssel tört szét.
- Hallottátok? Mi volt ez? - hördült fel a vezér cápa, és a gyertyával a tengeri tehenekre világítottak. D. és M. fülüket, farkukat behúzva, összeszorított szemekkel érezték magukon a cápák szúrós tekintetét.

Ha kíváncsiak vagytok, mi lesz ennek a következménye, tartsatok velünk legközelebb is! Sok puszi:
Somebody & Green

Fontos közlemény

Sziasztok!Most egy hírrel jöttem.Van egy rendszeres olvasóm, akit ki szeretnék emelni!Ő pedig nem más, mint:

GREEN :)

Ő az, aki eddig mindig kommentelt!Köszönöm neki!Ha ti is ilyen szorgalmasak lesztek, akkor ti is bekerülhettek a rendszeres olvasók közé.Elég ha 4 komit írtok és máris rendszeres olvasók lesztek számomra.De nekem az is elég, ha lájkoltok.A lényeg, hogy lássam, hogy folyamatosan nyomon követitek blogom sorsát!

Szeretlek titeket!Forever love! :) <3

Somebody xxx

5.Rész:A NAGY

Sziasztok!Tudom sokáig nem írtam, ne haragudjatok!Más blogot is írok, és a suli is elkezdődött.De azért majd próbálom tartani az ütemet. :) Jó olvasást.

15.Rész:A NAGY

DUGONG D. izgatottan ébredt.Vajon hogy néz ki a NAGY? Vajon mekkora? Vajon milyen messze van?Vajon van-e közelben friss tengerifű?

Minden gondolata a NAGY körül forgott.Ezt szülei is észrevették, mikor D. nagy táncolás közepette adott reggeli puszit nekik.

-D., ma még nem kell menned suliba.-mondta édesanyja.-Felfedezheted lakóhelyünk sok érdekes részét.

D. ennek nagyon örült, akkor legalább lesz elég ideje a tervhez.

-Anyádnak igaza van.Sok szép hely van a környékünkön.Például a Nagy Korall kiállítás és a Királyi rezidencia.-sorolta lelkesen édesapja a látnivalókat.

Hát persze apu, majd pont ezeket fogom megnézni, mikor vannak errefelé sokkal érdekesebb dolgok.Például a NAGY.-gondolta magában D. mosolyogva.

-Köszönöm, hogy elengedtek.Akkor most indulok is.-mondta és kiúszott a "házból"

 Az Új sulija felé vette az irányt, hogy megkeresse M.-t.

-Hahó, MANÁTUSZ M., barátom, én vagyok az DUGONG D.

M. lassan kidugta a fejét egyik társa háta mögül, de azonnal vissza is húzta.Nem akart D.-vel találkozni, aki magával akarta őt vinni a NAGY-hoz.Bár szégyellte, de ő egy elégé ijedős típus volt.De egy pillanatra arra gondolt, hogy milyen menők lennének D.-vel, hogyha ők lennének az elsők aki....

Nem, ő félt.Na jó, talán egy próbát megér.Nem lehet az olyan félelmetes.-gondolta magában, majd félénken odaúszott D.-hez, aki látszólag egyáltalán nem félt.

-Szia M.Készen állsz a nagy kalandra.

-Hát,igen,fogjuk rá.-D, egy kemény pillantást vetett rá.-Persze, indulhatunk.-váltott át M. pozitív gondolkodásba.

Elindultak és Dél felé vették az irányt, amerre a NAGY volt.Sok élőlény jött velük szembe az úton, de minél közelebb értek a NAGY-hoz, egyre kevesebben lettek.

Egy idő után a víz kezdett sötétebb és hűvösebb lenni.Ekkor M. megingott.:

-Nem kéne visszafordulnunk D.?-kérdezte reszketve.

-Nem!-mondta D. határozottan.Azt akarta, hogy ő is menő legyen.Bár egy kicsit ő is félt, makacssága győzött.Mentek tovább.

Egyszer csak messziről látták valaminek a halvány körvonalát.

Ez lesz az.-gondolta D. és érezte, hogy egész testét bizsergés járja át.

Jaj, itt vagyunk.Most úgy visszafordulnék, csak félek, hogy eltévedek.-ezt természetesen M. gondolta, aki most még jobban félt, mint eddig valaha.De tudta, hogy lesz ez még rosszabb is.Ha beérnek, vagy ha találkoznak egy cápával.Brrr...-Borzongott meg.

Eközben egyre közelebb voltak a céljukhoz.Egyszer csak az eddig homályos kép kitisztult.          Odaértek.Ott álltak közvetlenül a NAGY előtt.

 Íme, ez a híres nevezetes NAGY :)

Leesett az álluk a csodálkozástól és úgy lebegtek ott, mint akiknek földbe gyökerezett a lábuk.Jó 5 perc után végre feleszméltek, és elindultak a NAGY "gyomrába".....

Hogy mi történt odabenn?Megtudhatjátok, ha továbbra is követitek a történetet.Jó sulit mindenkinek. :)

Puszi:Somebody :)

 

 

FIGYELEM!!!!!!!

A suli kezdetével :( biztos kevesebbet és kevesebbszer tudok majd írni!!!
Sajnálom, de megpróbálom majd tartani az ütemet, valahogy ;)

Megértéseteket nagyon szépen  KÖSZÖNÖM!!!!

Puszi:Somebody :)